Életkedv :(

meg sem érdemli, hogy becézgessem, de mit tehetek, így kaptam.

Magdika alattunk lakik, a nyolcadikon. van egy férje, aki a lehető legtöbb időt tölti a lakótelep kiskocsmájában, ugyanazt a korsó sört szopogatván. ebből is látszik, hogy Magdika férje nem alkoholista, csak utál otthon lenni.

Magdika egész nap otthon van. egyedül. nincs kit szekíroznia. így maradnak a szomszédok.

Magdika retteg attól, hogy beázik a lakása.

Magdikának vörösre van festve a haja, feltűnő ékszereket, többek közt brosokat és klipszeket visel, ciklámen színűre rúzsozza a száját, és kedvence a citromsárga blúz.

Magdikával az első találkozásom a beköltözésem negyedik hetének hétfőjén esett meg. mivel a kedvesemhez olyan heti rendszerességgel csöngetett be mindenféle zavaró dologra panaszkodva, ezért csodálkoztam is, hogy bírta ki ilyen sokáig, hogy megnézzen magának. de a kedvesem szerint Magdika már két nap után tudta, mikor járok dolgozni, melyik az autóm, mikor érek haza.

Magdika ugyanis folyton az ablakban lóg. szóvá is tette, miután lecserélték a nyílászárókat, hogy túl széles a párkány, zavarja a kilátásban.

szóval Magdika ma reggel elpattintotta az utolsó húrt. telerakta a poharat. reggel negyed nyolckor csöngetett be, épp miután kiszálltam a fürdőkádból. ez sem volt véletlen nyilván. miután kétszer csöngetett, majd kopogott, nagyon-nagyon morcosan (kávé előtt) egy szál fürdőköpenyben, turbánnal a fejemen nyitottam ajtót. Magdika arra panaszkodott, hogy tegnap este óta szörnyű zajt hall, épp a hallban (nem vicc). mintha fűnyíró menne. vagy esetleg a számítgépünk? mondom kizárt, mivel nincs bekapcsolva a számítógép, és nem is abban a helyiségben van. hát ő akkor nem tudja. már volt a hetediken is. én is hallom? mondom én semmit. akkor sértődötten távozott.

Magdikának meg fogom mondani az alábbiakat:

1. szokja meg, hogy panelban lakik, és van fölötte még egy emelet, mert én nem fogok semmit másképp csinálni.
2. költözzön a legfölső szintre.
3. költözzön el.
4. ne csengessen be hozzám hajnalok hajnalán.
5. egyáltalán ne csengessen be hozzám soha többet, mert úgysem nyitok ajtót.

éppen belekanalazok isteni sajtkrémlevesembe a közétkezdében, hatalmas zsivaly a háttérben, csörög a telefonom. ismeretlen szám.

két falat között felveszem:

- igen, tessék.

- üdvözlöm, Annamária, xy vagyok a z cégtől. a kedves férje (családi állapotom: hajadon) adta meg a számát. jövő héten lenne két időpont, amire szeretném meghívni önöket, a férje azt mondta, neki bármelyik megfelel, úgyhogy öntől kérdezném, kedd vagy szerda legyen? amennyiben mindketten megjelennek, ajándékba kapnak egy lehetőséget: egy népszerű wellness szállodában egy hétvégét félron eltölthetnek. (itt még ecseteli perceken keresztül, milyen kafa is az ajánlat) akkor megkérdezném, melyik időpont lenne megfelelő?

- ha nem gond, megbeszélném a párommal (nem szerzem meg neki az örömöt, hogy a férjemnek nevezem az "élettársam").

- ez nagyon jó, hogy így egymáshoz küldözgetnek!!!!!

- én azt mondtam, én beszélem meg, nem önt kértem, hogy hívja fel.

- persze, a múltkor is meghívtam önöket és nem jöttek el!!!!

- igen, mert nem tetszett az ajánlata.

- akkor most mit szórakozik? mondja meg, ha nem akar jönni, ne bolondítson!!!!!

- megmondanám, higgye el! és egyébként nem tetszik ez a stílus!!!!!!

- nekem sem tetszik!!!!!!! és....

piros gomb megnyomva, általam. szegény telefonom a sajtkrémleves és a zöldborsós sonkás csirkecsíkok között landol nagy sebességgel a tálcán, csörömpölve. a kollégák néznek nagyot, miután cifra káromkodások után folytatom az ebédem.

ui. a felkiáltójelek mennyisége egyenes arányban áll a hangerővel.

a teremburáját! kék halál.

mindez épp akkor, amikor az utolsó betűket pötyögöd egy jó hosszú post/levél/döntési lap/tökmindegymi írásakor. hiába az automatikus mentés bekapcsolva, egyszerűen nem leled miután sikerül visszakapcsolni a gépet. ja, és megfogadod, hogy ezentúl például nem magára a blogfelületre fogalmazol, hanem mondjuk egy word-be. aham. csak ez valahogy nem olyan. meg el is felejted mindig. :)

van egy blog. kábé egy éve olvasom, nap mint nap.

amikor rátaláltam, elolvastam visszamenőleg az egészet. egy év termését. nagyjából két nap alatt. felfaltam. azóta nem kezdődik úgy napom a gép előtt, hogy meg ne nézzem, mi történt Vele az elmúlt napon. megszerettem a tulajdonosát (bár nem ismerem), az írásait; az életem részévé vált.

ma az alábbi post cím fogadott: "A blog bezár"

elolvastam, megértem. és önző dög vagyok, mert magamra gondolok. hogy mennyire fog hiányozni. rossz most kicsit.

ez az a dolog, ami rendszeresen le tudja nyomni az életkedvem a béka feneke alá.

miért is? vegyük sorba.

1. ha felhívok valakit, nem (minden esetben) azért teszem, mert unatkozom. általában célom van vele. nem veszi fel. írok neki, arra kétszavas válasz. elvárás: annyit kapjak már ugyan vissza, hogy mikor beszélünk.
2. szintén én kezdeményezek. felkapja a telefont, és annyit hadar: "majd később csörgök, most nem jó". még csak azt sem várja meg, hogy annyit mondjak "fapapucs", és piros gombot nyom. elvárás: vagy fel se vegye, és akkor az 1. pontnál vagyunk, vagy ha már annyi ideje volt, hogy felveszi, akkor várjon már még 5 másodpercet, amíg válaszolok.
3. küldök egy sms-t. elvárás: kitalálható...
4. kapok egy üzenetet (mondjuk e-mail, vagy a mostanában divathellyé vált iwiw). benne egy kérdésféle. válaszolok, visszakérdezve. a válaszom olvasatlanul törölve. (hála a modern kor vívmányainak, már ez is látható..) írok egyet, miszerint "a kérdésre illik válaszolni". elvárás: ha már valaki elkezd kommunikálni valakivel, gondolja már ugyan végig! akar választ kapni? vagy csak úgy lövöldözi az irományait bele az éterbe? ha az utóbbi, inkább ne is kezdje el. ha az előbbi, akkor szíveskedjen viszontválaszolni.

nem hiszem, hogy magas elvárások ezek. és most annyira felbosszantott (nem mondom el, melyik), hogy nem is jut több eszembe, pedig van. majd ápdételem a postot. addig is, nyugodtan lehet kommentezni, ki milyen kommunikációs viharba keveredett már, és milyen elvárásaink vannak.

volt szerencsém belepillantani a fenti címet viselő műsorba. remélem, nem jogsértő ellopni a bejegyzéshez...

szóval eddig nem is hallottam róla, de ezután nem is szeretnék. történik ugyanis, hogy a szerencsés (?) delikvens kap x kérdést, melyet hazugságvizsgálóval "fölszerelve" válaszol meg. persze nem tudja, hogy a gép igaznak vagy hamisnak értékeli az adott válaszait. ezután kezdődik a show. néhány kérdést (talán 20-at) feltesznek neki, és ha egyezik a válasza a gép "ítéletével", továbbléphet a következőre. ha nem, mehet haza.

az egyik problémám a kiválasztott kérdésekkel volt. a rázósabbak (értsd, amelyek már több pénzért mennek) 90%-a (legalábbis nekem úgy tűnt) a szex körül forognak. "lefeküdtél-e már egyszerre több férfival? kötöztek-e már meg szex közben? nézel-e pornófilmet? szexeltél-e már pénzért?"

miért? csak ezt lehet eladni? mármint úgy, hogy azért ne sértsünk meg senkit (a játékoson kívül persze), és még izgalmas is legyen. mert mi lehet annál érdekesebb, mint más nemi élete? aki egyébként hasonlóan egyszerű (a szó nemesebb értelmében) ember, mint mi?

a másik a műsorvezető. nem a személye, azzal semmi bajom. próbált hatásos lenni: hangsúlyozott, meresztgette a pillantását, húzkodta a szemöldökét, de nem sok sikerrel. közben néha-néha feltett hülye, látszólag oda nem illő kérdéseket, amikkel próbálkozott összekötni a témákat, de ezzel csak rontott az amúgy sem rózsás helyzeten. na és pesze viccelődött. ha-ha.

a lényeg: nem derült ki számomra, mi a célja a műsornak. aki rájön, kérem, világosítson fel. szerintem az egész kritikán aluli, már így is több szót vesztegettem rá, mint amennyit érdemel.

meg lehet tekinteni:

http://tv2.hu/2008-03-06/Kiborult_Az_igazsag_ara_jatekosa/

Ha van áramszünet, tanszünet, meg munkaszünet, akkor mi a fészkes fenéért ne lehetne tejszünet?

A tehenek felállnak, és a vasutasokhoz hasonlóan sztrájkba kezdenek. Nem adnak tejet. A tejfogyasztásra épülő világunkban nagyobb káosz alakul ki, mintha a föld kőolajkészlete teljesen kiapadna. Nem benzin az autónkba? Gyalogolunk. Nem kerozin a repülőkbe? Nem repülünk. De ha elfogy a tej? Akkor mihez kezdünk?

Hitvány tejpótlókkal próbáljuk leküzdeni szervezetünk csillapíthatatlan tej-szomját? 

Nem kell megijedni, ez a borzalom még nem következett be, de előjelek – mint a globális felmelegedés előszeleként érkező, teljesen kiszámíthatatlan időjárás – már vannak. Aggasztó jelek, melyek hatására igenis kongatni kell a vészharangot!

Az alábbi levél nem fikció! Nem az iwiw-en keringő kamu levelek közül való!

Mint ismeretes számotokra, juttatásként a konyhákban rendelkezésetekre bocsátott tej a kávé ízesítésére szolgál.
Tájékoztatlak Benneteket, hogy az eddigi tej mennyisége cégszintű döntés alapján a felére csökkent. Az egyenletes ellátás érdekében a konyhákban a tejet továbbra is zárva tartjuk, és a takarítók fogják a szükséges napi mennyiséget kihelyezni.

A levél stílusának spártaiságától tekintsünk el, hiszen egy ilyen hírt nem lehet például romantikus stílusban elmesélni.

Mit is vetít ez elénk?

Rövidtávon a rég elfeledett jegyrendszer ismételt bevezetését, a fekete tejkereskedelem fellendülését, középtávon anarchiát és lázongásokat a tejtől megfosztott beosztottak körében.

Hiszen tisztán látszik, lesznek olyan kiválasztottak, akik közelebb ülnek a tejeskancsóhoz, akiknek mindig több jut a tejből.

A világnak újabb globális problémával kell megküzdenie. A globális felmelegedés várhat, a jégsapkák még kitartanak, de a tej az vészesen fogy!

Let's talk about sex money!

Új év kezdődött, immár majd' 3 hónapja.

Új év = új remények a nagyobb elismerésre, a magasabb fizetésekre. Az elismerések nélkül az ember fia hosszú éveken keresztül képes akár a leg elviselhetetlenebb munkahelyen dolgozni, ha megfizetik. Ahogy a mondás tartja:

"...van az a pénz!"

És mi van akkor, ha az ember egy olyan helyen dolgozik, ami az elviselhetetlentől nagyon távol áll, sőt kifejezettem kellemes a munkakörnyezet, viszont azok a fránya fizetések nem akarnak nőni. Illetve nőnek, de nem úgy ahogy az ember fia azt az elvégzett munka és a kapott visszajelzések alapján várná remélné.
Infláció követés. Ez a kulcsszó!

Az infláció 2007-ben ~8%(!) volt (KSH), az infláció követőnek mondott fizetésemelés mértéke 5,16%!

Követi ez az inflációt, de elég messziről!!

De örüljünk, hiszen ahogy a dal is mondja: "More money, more problem".

Én tudom, hogy igazából csak egy csomó problémától akarnak megkímélni minket!
Csak ez lehet!

Viszont én szeretem a problémákat, úgyhogy a következő kiscsoportos foglalkozáson egyből az elején jelentkezni fogok egy 20%-os probléma növelésért, és reménykedni fogok benne, hogy a fizetésem fog eszükbe jutni először.

merthogy a tudás hatalom. ezzel együtt hiba forrása is. sokan pedig úgy gondolják, azért, mert egy szobával csücsül mellettünk, akkor ő már sziget. a hatalom-tudás párossal nem lenne gond. amíg nincs benne hiba. ám attól a pillanattól kezdve, hogy a kedves munkatárs alkot, szarvasost... szóval attól a pillanattól kezdve a szigettel úgymond tele a puttonyom. mert korrigálni kell, újra egyeztetni mindent. kezd a hőmérő felmenni. de nagyon.

próbálom szervezni a márciusi "nyaralásunkat". a kedvesemet felhívta egy csaj nemrég, hogy tök olcsón elmehetünk wellness hétvégézni. mivel nem sikerült részleteket megtudnia, felhívtam én. feltettem neki néhány célirányos kérdést (tud-e írásban ajánlatot küldeni, valamint a cégük nevét is szerettem volna megtudni), és csődöt mondott. emlegette, hogy ő még csak pár hete csinálja, inkább adná egy tapasztaltabb kollégáját, meg mondta a cég honlapjának a nevét is (akárhogy betűzte, nem elérhető az oldaluk, egyszer club, másszor klub, hotel illetve hotels, és még vagy négyféle variáció), valamint nem értette, miért vagyok bizalmatlan. próbáltam megmagyarázni, hogy ha fizetek valakinek egy szolgáltatásért, az a minimum, hogy tudom, ki az, de nem értette. egyfolyatában azt hajtogatta, hogy mennyibe kerülne, melyik hotelekben, de abba is belekavarodott. aztán nagy nehezen kibökte, hogy ha elmegyünk a Nagymező utcába, és ott végighallgatunk egy előadást, akkor kapjuk meg a kedvezményt a hétvégére. ja, és ott mellesleg üdülési jogot lehet vásárolni. na akkor tettem le a telefont.

"Má' megin?" kérdezhetjük teljes joggal.

Nem értem én ezt... Valaki valamit nagyon rosszul csinál. Két szemszögből tudom vizsgálni ezt az egész történetet: a pénzéért küzdő, elkeseredett alkalmazottakéból vagy a szolgáltatásokért fizető, munkába, családjához igyekvő emberek szemszögéből.

Nézőpont #1:
Szarul keresünk, kell a pénz. Kértünk, nem adnak, sztrájkoljunk. Sztrájkoljunk, mert megtehetjük, hiszen - egy bizonyos időn belül - pótolhatatlanok vagyunk. Zsaroljunk! Zsaroljuk az államot, hiszen olyan munkahelyen dolgozunk, ami szarul fizet! Ezt végül is senki nem mondta, amikor eldöntöttük, igenis mozdonyvezetők, kalauzok...stb. leszünk. Átvertek minket. Csak azért sztrájkolunk, mert át lettünk verve! Ja, hogy Te nem Budapesten lakasz? Te mondjuk használnád ezt a tömegközlekedésnek csúfolt, élőállat szállítás szolgáltatást? Sztrájkolj! Mondd meg a főnöködnek, hogy Te mostantól határozatlan ideig sztrájkolsz, mert vonattal kell járnod. Harcolj a céges autóért! És lehetőleg ne lepődj meg, ha főnököd hisztérikus kacagásban fog kitörni, majd két zihált lélegzetvétel között a legboldogabban fogja mondani:

Ki vagy rúgva!

Hiszen Neked nem jár a sztrájk. Te pótolható vagy!

Nézőpont #2:
Budapest vonzáskörzetében élni jó! Tiszta levegő, zöld(ebb) környezet, csend. A közlekedés sem vészes. Autóval luxus ugyan naponta bejárni, de milyen remek, hogy egészen használható vasútvonalak vannak. Reggel felpattanok egyre és ~20 perc alatt bent vagyok... Bent lennék, ha nem lenne vasutas sztrájk megint. És persze mikor a legjobb a sztrájk, ha mindenki belegebed. Ha senki nem jut el A-ból B-be, ha mindenki szidja az összes vasutas, összes felmenőjét, lehetőleg Ádámig/Éváig. Aki dolgozna, családját eltartaná, az dögöljön meg!

Sziszegve, a vasutasokat gondolatban már többször nyilvánosan felkoncolva vonszolom magam a jóval messzebb lévő buszállomásra. 200 ember vár arra az egy buszra, amire normál napokon max 20 ember száll fel. Szép kilátások, de én dolgozni akarok. Tülekedek. Kismama, nyugdíjas le van szarva. Ők ráérnek! 2 óra múlva úgy is jön a következő busz. A munkahelyen az első megbeszélésen üvöltöttem. Nem kellett volna! A főnököm volt...

nagyon régen voltam szórakozóhelyen bulizni, hát nem is megyek egy ideig.

életképek:

• a kidobóember az emeleti rész korlátjának támaszkodó lányt simogatja (lapátkeze a lány nadrágjában), majd kézenfogja a csajt, eltűnnek egy "belépés csak dolgozóknak" helyiségben;
• kicsit később a fenti kétajtós szekrény ki akar dobni egy srácot a társaságból, mert kicsit megingott, és nekitámaszkodik egy asztalnak;
• seri-seri lédi;
• vizespohárban a vörösbor;
• 14 éves lánykák, harci smink, kint a cici-poci, dohányzás, illumináció;
• lány táncol pasival, közben a szembejövő jobbképű hímeket stírolja, mosolyog, kacérkodik;
• 50 kiló fölött az ember lánya láthatatlan;

kérdés: tényleg ilyen szörnyű a helyzet, vagy csak a helyválasztással volt probléma? esetleg én látom borúsan?

az a helyzet, hogy nekem az emberi butaság is elveszi a kedvem. meg a magyar nyelv (helytelen) használata, a helyesírás, a nyelvújítás. természetes, hogy bizonyos közegben lazábban társalgunk, fogalmazunk, nade... nézzünk példákat.

helyesírás:

ugye - ügye

mindig - mindíg

egyenlőre - egyelőre

rossz - roszz

akkor - akor

különböző - külömböző

megfigyelés: fentiek előfordulása a magasan kvalifikált, diplomás embereknél a leggyakoribb.

nyelvújítás:

fari - farmer

efi - előfizető

szuszi (suspend angol szóból) - felfüggesztett

kari - karácsony, kártya

telcsi - telefon

bari - barát

szercsi - szerelmes

baszcsi (vulgáris) - szeretkezés, berúgás

megjegyzés: barbie és cicalányok körében fellelhető szavak.

kedves olvasó, neked vannak példáid? mi az, ami zavar a magyar nyelvben?

Mert ugye mindenki azt várja az aktuális kapcsolatától, hogy őszinte legyen.
Nem csak a "normális" –hetek, hónapok, évek óta tartó – kapcsolatban, hanem a kezdődőekben is.

Mondja el a problémáit, gondolatait és az Isten szerelmére mondja már el személyesen (!) ha a volt pasijával újra összejön! Olyan nagy kérés ez?

A történet egy szórakozóhelyi flörttel kezdődött, hosszú telefonbeszélgetésekkel folytatódott, majd egy kellemes vacsorába torkollott.

A Kálvin téri szórakozóhelyen remekül főznek. A vacsora remek volt és néhány éppen Valentin napot ünneplő, szemmel láthatóan már nem szomjas fiatal vicces performance-t adott elő, amire ők táncként tekintettek.

Csók követett csókot, majd hirtelen – az első randevúhoz talán kicsit méltatlanul – a lány lakásán találták magukat. Megbeszélték, nincs szex – merthogy akkor pont nem lehetett – de az együttalvásról nem tettek le. Persze nem bírtak magukkal és hosszú órákon keresztül igyekeztek a lehető legjobban kiismerni a másik testét. Hajnali három után elaludtak.

Egy külön töltött hétvége után a fiú okkal reménykedhetett az újabb viszontlátásban, de egy "Majd holnap hívlak! Bocsánat" sms-en kívül, – több sikertelen telefon után – csak egy "viszont látásra"-t kapott, azt is iwiw-en.

A lány – bár soha nem tett ilyet – engedett a volt barát galád csábításának és fejvesztve rohant vissza hozzá!

Miért iwiw-en kell ezt megírni?
Miért csak akkor lehet felvenni a telefont, ha szam nélkül hivja az ember?

Persze, érzelmi kötődés még nyilván kevés van, és azt gondolhatja, hogy csak egy kaland volt, de akkor is!

B@ssza meg...

két eset van, egyik sem jobb a másiknál.

vegyük a ritkábban előfordulót. az ember lányának olyan a testalkata, hogy egyszerűen nem rakódik rá a zsír. na persze, mondhatnánk, ilyen nincs. akkor lehet, hogy ez nem is testalkat függő? simán lehet. mögötte lehet az is, hogy az illető teste-lelke annyira gyorsan használja el a bevitt energiát (kalóriát, cukrot, zsírt stb.), hogy ideje sincs megragadni itt-ott.

van egy lány. vékony, ám nem sovány. a napi adagja egy tábla csoki a normál étkezés mellett. normál étkezés alatt azt értem, hogy reggeli, tízórai (általában itt jön a csoki a narancs mellé), majd bőséges ebéd, uzsonna, és mondjuk kétszeri vacsora. hogy miket eszik? sok-sok kenyér, szalonna, csupa tápláló étkek. amikor sikerül magára kapnia 1-2 kilót, madarat lehet vele fogatni, rögtön meséli is. amikor lemegy 1-2 kiló, akkor viszont a mély letargia. tudom, hogy amikor éhes (ő úgy mondja, leesik a vércukra), akkor akár el is tud ájulni, ha nem cselekszik nagyon-nagyon gyorsan. ijesztő. amit még feltétlen meg kell említenem, az az, hogy mindezek mellett nagyon aktív (fizikailag), ám amikor még sportol is, akkor még többet kell ennie. az evés nála kötelező dolog. nem feltétlen akkor eszik, amikor éhes. az anyukájától mindig ezt hallja: sovány vagy, egyél (nem mellékesen anyukája nagyon gondos, ami az étkeztetést illeti), fogytál, híztál. viszonylag központi téma ez náluk.

amit látok: az arca nagyon szép; minden ruha nagyon jól áll rajta; könnyed a mozgása;

amit nem látok: a folyamatosan dolgozó energiazabáló valami, ott belül, teljesen uralja a testét.

íme a másik eset: szintén kezdhetnénk azzal, hogy vastag csontozat, széles csípő, hízásra hajlamos alkat. vagy nincs ilyen? erre térjünk vissza később.

van egy lány. az átlagosnál kerekebb alul-fölül, ám nem kövér. nem reggelizik. a normál étkezés nála így néz ki: ebédre megeszik egy tányér levest, után 1-2 joghurtot. vacsorára eszik pár virslit, egy kis sajtot, esetleg valami zölddel. eddig az alábbi módszerekkel próbálkozott:

- ételrendelés ("hipergyors diéta", "súlykontroll", "áptudét", "minimál" stb.); két hétig minden nap kihozták a másnapi menüt (reggeli, tízórai, ebéd, uzsi, vacsi), aminek általában a 60%-át ette meg;

- fogyasztógép: nagyon drága dolog, mellette mondjuk diétázni kell, de az átlagos étkezése elegendő lenne;

- gyümölcskúra (öngyilkosságnak hangzik);

- léböjt kúra (még leírni is rossz);

több nem jut eszembe, pedig biztos volt. ezek mellett folyamatosan próbálkozik tesmozogni, több-kevesebb sikerrel. ritkán éhes, de azért láttam már az ájulás határán. ezek mellett nagyon-nagyon édesszájú, így még egy szörnnyel meg kell birkóznia. az elmúlt két hónapban sok kilót hízott. amikor a számot meglátta, sírt. az anyukája azt mondta neki a minap: nem értem, hogy szedsz össze mindenféle bacilust, amikor ilyen dagadt vagy.

amit látok: nagyon szép lány; mindig úgy öltözik, hogy az embernek eszébe sem jut az a fölös pár kiló; hatalmas erő és kitartás van benne; az én-képe meglehetősen torz (sokkal "kövérebbnek" látja magát, mint amilyen;

nézzük meg a fenti eseteket. biztos mindenkinek van a környezetében egyik vagy másik eset. vagy akár saját magunk. ahogy írtam, majd elolvasta egyszer, kétszer, az jutott eszembe, hogy vajon mi az étel, amit magunkhoz veszünk? pótlék lenne? köze van az anyához? csak mert mindkét történetben előkerült. biztosan van valamilyen módszer arra, hogy a bevitt tápanyagot olyan mértékben fordítsuk energiává, ami az egyensúlyt megtartja a testünkben. ötlet?

Idili kezdés... azt hiszem ez a legjobb kifejezés a kapcsolat elejére.

A céges karácsonyi bál nagyon jó hangulatban telt. Csilingeltek az összekoccanó poharak és rekord sebességgel koptak a cipőtalpak a sok tánc miatt!

A fiúnak pillanatnyi pihenésre volt szüksége. Pihentetnie kellett fáradt lábát és az elfogyasztott alkohol mennyisége is szépen emelkedett. A koktélbár előtti asztaloknál egy csinos lány unatkozott. Másodpercek alatt feloldódtak, és mint régi ismerősök beszélgettek hosszú órákon át mindenről.

Nap-napot követett, randik és több 100 sms után a fiú boldog volt. Igyekezett a lány kedvében járni. Színházi előadások, kiállítások és kulturális programok tucatjai váltották egymást. Még az sem zavarta, hogy a lány még nem tudta teljesen lezárni előző kapcsolatát. Tudta, hogy a lány meg fogja tenni!

Aztán egy nap megváltozott minden...

A fiú észrevette, hogy a lánynak problémái vannak. Kérdezte, "mi a baj?", de választ  nem kapott! Aztán jött a legrosszabb, hazugságon kapta a lányt.

Próbálta higgadtan kezelni a helyzetet, így másnap egy beszélgetésre invitálta őt.

A teaház, ahova beültek, nyüzsgő és zsúfolt volt, de egy csendesebb sarokban, babzsák fotelekben nyíltan tudtak beszélni. Néhány percnyi felvezetés után a fiú feltette a számára legfontosabb kérdést:
"Mi a legnagyobb problémád a kapcsolatunkban?"

A válasz sokkoló, és érthetetlen volt.
A lány legnagyobb problémája az volt, hogy a fiúval nem tudta megbeszélni a színházi élményeit és a szépirodalmi művek okozta extázist.

Szakítottak!
A fiúnál felhalmozott, a lány mindennapjaihoz elengedhetetlen kellékek hazakerültek.
A fiú mondta ki a bűvös szót, de érezte a lány nem ellenkezik, nem akar vele lenni.

1 héttel később a lány már vissza akarta kapni őt...

Kérdem én:
Miért a rossz kifogás?
Miért utólag kell rájönni, hogy hiányzik, akiről a kapcsolatban azt gondoljuk, hogy nem illik hozzánk?

...mert bunkók vagyunk, mert átvernek, mert összetörnek minket és az autónkat, mert kirúgnak, mert egyáltalán!

Azok a valós történetek fognak hamarosan itt szerepelni, amik miatt az embernek elmegy az egész élettől a kedve és azt mondja, hogy

Kapjátok be a bal lábujjamat!