"Má' megin?" kérdezhetjük teljes joggal.
Nem értem én ezt... Valaki valamit nagyon rosszul csinál. Két szemszögből tudom vizsgálni ezt az egész történetet: a pénzéért küzdő, elkeseredett alkalmazottakéból vagy a szolgáltatásokért fizető, munkába, családjához igyekvő emberek szemszögéből.
Nézőpont #1:
Szarul keresünk, kell a pénz. Kértünk, nem adnak, sztrájkoljunk. Sztrájkoljunk, mert megtehetjük, hiszen - egy bizonyos időn belül - pótolhatatlanok vagyunk. Zsaroljunk! Zsaroljuk az államot, hiszen olyan munkahelyen dolgozunk, ami szarul fizet! Ezt végül is senki nem mondta, amikor eldöntöttük, igenis mozdonyvezetők, kalauzok...stb. leszünk. Átvertek minket. Csak azért sztrájkolunk, mert át lettünk verve! Ja, hogy Te nem Budapesten lakasz? Te mondjuk használnád ezt a tömegközlekedésnek csúfolt, élőállat szállítás szolgáltatást? Sztrájkolj! Mondd meg a főnöködnek, hogy Te mostantól határozatlan ideig sztrájkolsz, mert vonattal kell járnod. Harcolj a céges autóért! És lehetőleg ne lepődj meg, ha főnököd hisztérikus kacagásban fog kitörni, majd két zihált lélegzetvétel között a legboldogabban fogja mondani:
Ki vagy rúgva!
Hiszen Neked nem jár a sztrájk. Te pótolható vagy!
Nézőpont #2:
Budapest vonzáskörzetében élni jó! Tiszta levegő, zöld(ebb) környezet, csend. A közlekedés sem vészes. Autóval luxus ugyan naponta bejárni, de milyen remek, hogy egészen használható vasútvonalak vannak. Reggel felpattanok egyre és ~20 perc alatt bent vagyok... Bent lennék, ha nem lenne vasutas sztrájk megint. És persze mikor a legjobb a sztrájk, ha mindenki belegebed. Ha senki nem jut el A-ból B-be, ha mindenki szidja az összes vasutas, összes felmenőjét, lehetőleg Ádámig/Éváig. Aki dolgozna, családját eltartaná, az dögöljön meg!
Sziszegve, a vasutasokat gondolatban már többször nyilvánosan felkoncolva vonszolom magam a jóval messzebb lévő buszállomásra. 200 ember vár arra az egy buszra, amire normál napokon max 20 ember száll fel. Szép kilátások, de én dolgozni akarok. Tülekedek. Kismama, nyugdíjas le van szarva. Ők ráérnek! 2 óra múlva úgy is jön a következő busz. A munkahelyen az első megbeszélésen üvöltöttem. Nem kellett volna! A főnököm volt...
