meg sem érdemli, hogy becézgessem, de mit tehetek, így kaptam.
Magdika alattunk lakik, a nyolcadikon. van egy férje, aki a lehető legtöbb időt tölti a lakótelep kiskocsmájában, ugyanazt a korsó sört szopogatván. ebből is látszik, hogy Magdika férje nem alkoholista, csak utál otthon lenni.
Magdika egész nap otthon van. egyedül. nincs kit szekíroznia. így maradnak a szomszédok.
Magdika retteg attól, hogy beázik a lakása.
Magdikának vörösre van festve a haja, feltűnő ékszereket, többek közt brosokat és klipszeket visel, ciklámen színűre rúzsozza a száját, és kedvence a citromsárga blúz.
Magdikával az első találkozásom a beköltözésem negyedik hetének hétfőjén esett meg. mivel a kedvesemhez olyan heti rendszerességgel csöngetett be mindenféle zavaró dologra panaszkodva, ezért csodálkoztam is, hogy bírta ki ilyen sokáig, hogy megnézzen magának. de a kedvesem szerint Magdika már két nap után tudta, mikor járok dolgozni, melyik az autóm, mikor érek haza.
Magdika ugyanis folyton az ablakban lóg. szóvá is tette, miután lecserélték a nyílászárókat, hogy túl széles a párkány, zavarja a kilátásban.
szóval Magdika ma reggel elpattintotta az utolsó húrt. telerakta a poharat. reggel negyed nyolckor csöngetett be, épp miután kiszálltam a fürdőkádból. ez sem volt véletlen nyilván. miután kétszer csöngetett, majd kopogott, nagyon-nagyon morcosan (kávé előtt) egy szál fürdőköpenyben, turbánnal a fejemen nyitottam ajtót. Magdika arra panaszkodott, hogy tegnap este óta szörnyű zajt hall, épp a hallban (nem vicc). mintha fűnyíró menne. vagy esetleg a számítgépünk? mondom kizárt, mivel nincs bekapcsolva a számítógép, és nem is abban a helyiségben van. hát ő akkor nem tudja. már volt a hetediken is. én is hallom? mondom én semmit. akkor sértődötten távozott.
Magdikának meg fogom mondani az alábbiakat:
- szokja meg, hogy panelban lakik, és van fölötte még egy emelet, mert én nem fogok semmit másképp csinálni.
- költözzön a legfölső szintre.
- költözzön el.
- ne csengessen be hozzám hajnalok hajnalán.
- egyáltalán ne csengessen be hozzám soha többet, mert úgysem nyitok ajtót.
