éppen belekanalazok isteni sajtkrémlevesembe a közétkezdében, hatalmas zsivaly a háttérben, csörög a telefonom. ismeretlen szám.

két falat között felveszem:

- igen, tessék.

- üdvözlöm, Annamária, xy vagyok a z cégtől. a kedves férje (családi állapotom: hajadon) adta meg a számát. jövő héten lenne két időpont, amire szeretném meghívni önöket, a férje azt mondta, neki bármelyik megfelel, úgyhogy öntől kérdezném, kedd vagy szerda legyen? amennyiben mindketten megjelennek, ajándékba kapnak egy lehetőséget: egy népszerű wellness szállodában egy hétvégét félron eltölthetnek. (itt még ecseteli perceken keresztül, milyen kafa is az ajánlat) akkor megkérdezném, melyik időpont lenne megfelelő?

- ha nem gond, megbeszélném a párommal (nem szerzem meg neki az örömöt, hogy a férjemnek nevezem az "élettársam").

- ez nagyon jó, hogy így egymáshoz küldözgetnek!!!!!

- én azt mondtam, én beszélem meg, nem önt kértem, hogy hívja fel.

- persze, a múltkor is meghívtam önöket és nem jöttek el!!!!

- igen, mert nem tetszett az ajánlata.

- akkor most mit szórakozik? mondja meg, ha nem akar jönni, ne bolondítson!!!!!

- megmondanám, higgye el! és egyébként nem tetszik ez a stílus!!!!!!

- nekem sem tetszik!!!!!!! és....

piros gomb megnyomva, általam. szegény telefonom a sajtkrémleves és a zöldborsós sonkás csirkecsíkok között landol nagy sebességgel a tálcán, csörömpölve. a kollégák néznek nagyot, miután cifra káromkodások után folytatom az ebédem.

ui. a felkiáltójelek mennyisége egyenes arányban áll a hangerővel.