két eset van, egyik sem jobb a másiknál.

vegyük a ritkábban előfordulót. az ember lányának olyan a testalkata, hogy egyszerűen nem rakódik rá a zsír. na persze, mondhatnánk, ilyen nincs. akkor lehet, hogy ez nem is testalkat függő? simán lehet. mögötte lehet az is, hogy az illető teste-lelke annyira gyorsan használja el a bevitt energiát (kalóriát, cukrot, zsírt stb.), hogy ideje sincs megragadni itt-ott.

van egy lány. vékony, ám nem sovány. a napi adagja egy tábla csoki a normál étkezés mellett. normál étkezés alatt azt értem, hogy reggeli, tízórai (általában itt jön a csoki a narancs mellé), majd bőséges ebéd, uzsonna, és mondjuk kétszeri vacsora. hogy miket eszik? sok-sok kenyér, szalonna, csupa tápláló étkek. amikor sikerül magára kapnia 1-2 kilót, madarat lehet vele fogatni, rögtön meséli is. amikor lemegy 1-2 kiló, akkor viszont a mély letargia. tudom, hogy amikor éhes (ő úgy mondja, leesik a vércukra), akkor akár el is tud ájulni, ha nem cselekszik nagyon-nagyon gyorsan. ijesztő. amit még feltétlen meg kell említenem, az az, hogy mindezek mellett nagyon aktív (fizikailag), ám amikor még sportol is, akkor még többet kell ennie. az evés nála kötelező dolog. nem feltétlen akkor eszik, amikor éhes. az anyukájától mindig ezt hallja: sovány vagy, egyél (nem mellékesen anyukája nagyon gondos, ami az étkeztetést illeti), fogytál, híztál. viszonylag központi téma ez náluk.

amit látok: az arca nagyon szép; minden ruha nagyon jól áll rajta; könnyed a mozgása;

amit nem látok: a folyamatosan dolgozó energiazabáló valami, ott belül, teljesen uralja a testét.

íme a másik eset: szintén kezdhetnénk azzal, hogy vastag csontozat, széles csípő, hízásra hajlamos alkat. vagy nincs ilyen? erre térjünk vissza később.

van egy lány. az átlagosnál kerekebb alul-fölül, ám nem kövér. nem reggelizik. a normál étkezés nála így néz ki: ebédre megeszik egy tányér levest, után 1-2 joghurtot. vacsorára eszik pár virslit, egy kis sajtot, esetleg valami zölddel. eddig az alábbi módszerekkel próbálkozott:

- ételrendelés ("hipergyors diéta", "súlykontroll", "áptudét", "minimál" stb.); két hétig minden nap kihozták a másnapi menüt (reggeli, tízórai, ebéd, uzsi, vacsi), aminek általában a 60%-át ette meg;

- fogyasztógép: nagyon drága dolog, mellette mondjuk diétázni kell, de az átlagos étkezése elegendő lenne;

- gyümölcskúra (öngyilkosságnak hangzik);

- léböjt kúra (még leírni is rossz);

több nem jut eszembe, pedig biztos volt. ezek mellett folyamatosan próbálkozik tesmozogni, több-kevesebb sikerrel. ritkán éhes, de azért láttam már az ájulás határán. ezek mellett nagyon-nagyon édesszájú, így még egy szörnnyel meg kell birkóznia. az elmúlt két hónapban sok kilót hízott. amikor a számot meglátta, sírt. az anyukája azt mondta neki a minap: nem értem, hogy szedsz össze mindenféle bacilust, amikor ilyen dagadt vagy.

amit látok: nagyon szép lány; mindig úgy öltözik, hogy az embernek eszébe sem jut az a fölös pár kiló; hatalmas erő és kitartás van benne; az én-képe meglehetősen torz (sokkal "kövérebbnek" látja magát, mint amilyen;

nézzük meg a fenti eseteket. biztos mindenkinek van a környezetében egyik vagy másik eset. vagy akár saját magunk. ahogy írtam, majd elolvasta egyszer, kétszer, az jutott eszembe, hogy vajon mi az étel, amit magunkhoz veszünk? pótlék lenne? köze van az anyához? csak mert mindkét történetben előkerült. biztosan van valamilyen módszer arra, hogy a bevitt tápanyagot olyan mértékben fordítsuk energiává, ami az egyensúlyt megtartja a testünkben. ötlet?