Mert ugye mindenki azt várja az aktuális kapcsolatától, hogy őszinte legyen.
Nem csak a "normális" –hetek, hónapok, évek óta tartó – kapcsolatban, hanem a kezdődőekben is.
Mondja el a problémáit, gondolatait és az Isten szerelmére mondja már el személyesen (!) ha a volt pasijával újra összejön! Olyan nagy kérés ez?
A történet egy szórakozóhelyi flörttel kezdődött, hosszú telefonbeszélgetésekkel folytatódott, majd egy kellemes vacsorába torkollott.
A Kálvin téri szórakozóhelyen remekül főznek. A vacsora remek volt és néhány éppen Valentin napot ünneplő, szemmel láthatóan már nem szomjas fiatal vicces performance-t adott elő, amire ők táncként tekintettek.
Csók követett csókot, majd hirtelen – az első randevúhoz talán kicsit méltatlanul – a lány lakásán találták magukat. Megbeszélték, nincs szex – merthogy akkor pont nem lehetett – de az együttalvásról nem tettek le. Persze nem bírtak magukkal és hosszú órákon keresztül igyekeztek a lehető legjobban kiismerni a másik testét. Hajnali három után elaludtak.
Egy külön töltött hétvége után a fiú okkal reménykedhetett az újabb viszontlátásban, de egy "Majd holnap hívlak! Bocsánat" sms-en kívül, – több sikertelen telefon után – csak egy "viszont látásra"-t kapott, azt is iwiw-en.
A lány – bár soha nem tett ilyet – engedett a volt barát galád csábításának és fejvesztve rohant vissza hozzá!
Miért iwiw-en kell ezt megírni?
Miért csak akkor lehet felvenni a telefont, ha szam nélkül hivja az ember?
Persze, érzelmi kötődés még nyilván kevés van, és azt gondolhatja, hogy csak egy kaland volt, de akkor is!
