Idili kezdés... azt hiszem ez a legjobb kifejezés a kapcsolat elejére.
A céges karácsonyi bál nagyon jó hangulatban telt. Csilingeltek az összekoccanó poharak és rekord sebességgel koptak a cipőtalpak a sok tánc miatt!
A fiúnak pillanatnyi pihenésre volt szüksége. Pihentetnie kellett fáradt lábát és az elfogyasztott alkohol mennyisége is szépen emelkedett. A koktélbár előtti asztaloknál egy csinos lány unatkozott. Másodpercek alatt feloldódtak, és mint régi ismerősök beszélgettek hosszú órákon át mindenről.
Nap-napot követett, randik és több 100 sms után a fiú boldog volt. Igyekezett a lány kedvében járni. Színházi előadások, kiállítások és kulturális programok tucatjai váltották egymást. Még az sem zavarta, hogy a lány még nem tudta teljesen lezárni előző kapcsolatát. Tudta, hogy a lány meg fogja tenni!
Aztán egy nap megváltozott minden...
A fiú észrevette, hogy a lánynak problémái vannak. Kérdezte, "mi a baj?", de választ nem kapott! Aztán jött a legrosszabb, hazugságon kapta a lányt.
Próbálta higgadtan kezelni a helyzetet, így másnap egy beszélgetésre invitálta őt.
A teaház, ahova beültek, nyüzsgő és zsúfolt volt, de egy csendesebb sarokban, babzsák fotelekben nyíltan tudtak beszélni. Néhány percnyi felvezetés után a fiú feltette a számára legfontosabb kérdést:
"Mi a legnagyobb problémád a kapcsolatunkban?"
A válasz sokkoló, és érthetetlen volt.
A lány legnagyobb problémája az volt, hogy a fiúval nem tudta megbeszélni a színházi élményeit és a szépirodalmi művek okozta extázist.
Szakítottak!
A fiúnál felhalmozott, a lány mindennapjaihoz elengedhetetlen kellékek hazakerültek.
A fiú mondta ki a bűvös szót, de érezte a lány nem ellenkezik, nem akar vele lenni.
1 héttel később a lány már vissza akarta kapni őt...
Kérdem én:
Miért a rossz kifogás?
Miért utólag kell rájönni, hogy hiányzik, akiről a kapcsolatban azt gondoljuk, hogy nem illik hozzánk?